Nagyon nehéz bántalmazó kapcsolatban élni. Két olyan történetet is megismerhettek olvasóink, ahol az áldozatok osztották meg tapasztalataikat. Orosz Bernadett sorsát ország-világ megismerhette. A nyilvánosság bevonása hozott számára olyan változást, ami segített neki a körülmények megváltoztatásában. Ma már segítőként, hasonló sorsú emberekkel foglalkozik. Dobos Zsuzsanna pedig arra példa, hogy akár évtizedekig élnek csendes pokolban azok, akik nem tudnak segítséget kérni, és akiknek sem a család, sem a környezet nem nyújt kapaszkodót.
A probléma azonban korántsem egyedi. Ahogy arról már beszámoltunk, a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Rendőr-főkapitányság adatai szerint a tavalyi évben 357 esetben került sor ideiglenes megelőző távoltartó határozat meghozatalára a megyében. Valamint az idei év első 8 hónapjában is több, mint 200 esetben történt intézkedés. Arra is felhívtuk a figyelmet, milyen fontos, hogy az áldozattá válók tisztában legyenek a lehetőségeikkel. Merjenek olyan szervezetekhez fordulni, akik segíthetnek kiutat találni a bántalmazó kapcsolatból. Azokat a tudnivalókat is megosztottuk az olvasókkal, hogy a rendőrségi beavatkozáshoz mire van szükség, valamint milyen segítséget remélhetnek sz áldozatok a hivatalos intézkedés során.
Ezúttal pedig a bántalmazói attitűd hátterét kutatjuk. Mi figyelmeztethet valakit arra, hogy kapcsolati erőszak áldozatává válhat? Hogyan tudja megvédeni magát és a gyermekeit? Mi hozza létre a bántalmazói attitűdöt és ki lehet-e gyógyulni a bántalmazó kapcsolatból?
Ezekről a fontos kérdésekről beszélgettünk Dr. Lampérth Melitta pszichiáterrel.
Milyen személyiségű ember válik bántalmazóvá?
A környezetében élők és önmaga kapcsolódásának speciális mintázata hozhatja létre, amely nagy mértékben különbözik az adott szocio-kulturális hagyományoktól. Ezáltal a körülötte élőkkel nem, vagy csak nehezen tud kapcsolódni. Kora gyermekkortól megélt tapasztalatok, a példaként látott és akarva-akaratlanul bevésődött családi mintázat, nem adaptív sémákként befolyásolják a bántalmazónak a külvilágra és másokra vonatkozó észlelését, kialakított gondolkodását. Például úgy észleli, hogy összesúgnak a háta mögött, hibáztatják, bűnbaknak akarják beállítani. Ez hosszú folyamat eredménye.
A bántalmazásra való hajlandóság mögött mi húzódhat meg?
Személyiségzavar: a személyiségfejlődés alatt a személyt ért traumák hatására a gondolkozásban és az érzelmek terén olyan zavar alakul ki, amely a környezetében élőkkel való kapcsolataira rányomja a bélyegét. Sok esetben agresszív-impulzív válaszokat generál, amelyeket az illető nehezen ural. Természetesen, a gyermekkori traumák nem mentik fel a bántalmazót a következmények alól, “csak” segítenek megérteni, miért alakult ki az adott állapot és okoz zavart a társas életében.
Megelőzhető valamilyen formában az, hogy valaki bántalmazóvá váljon?
Önismeret nélkül biztosan nem. Fel kell tudni ismerni, hogy a személyes családi minták akár tudattalanul is befolyásolhatják a viselkedését. Emellett kell legyen hajlandóság arra, hogy terápiás munkával dolgozzon az illető a saját eszköztárán, amellyel az életben és a kapcsolatrendszerében működik. Fejlesztenie kell az érzelmi intelligenciáját, elengedhetetlen az indulatkezelés és konfliktuskezelés, valamint feltétlenül szükséges terápiás környezetben dolgozni azokon a lelki sérüléseken, amelyek hatnak a személyiségére. Fel kell dolgoznia a gyermekkori és a későbbi életszakaszokban őt ért traumákat.
Hogyan ismerhető fel, hogy valaki biztosan bántalmazó kapcsolatba került, nem csak egy túl impulzív élethelyzet részesévé vált?
Ez nem csak akkor lehetséges, amikor már rendszeresen megtörténik a verbális, lelki vagy testi bántalmazás. Abból is sejthető, ha a társ rendszeresen nem tud egy stresszhelyzetet, konfliktushelyzetet kezelni. Nem tudja kifejezni az elvárható, társadalmilag és családi értelemben is elfogadott formákban az érzéseit. Az aktuális konfliktushelyzetben nem, vagy csak ritkán mondja el mi bántja. Ezáltal addig gyűlik benne a feszültség, amíg egy adott, akár teljesen váratlan és a szituációban indokolatlan reakcióként „robban”. Az ilyen személyiségű ember szinte mindig másokat hibáztat, a környezetre hárítja a felelősséget, kirekesztettnek érzi magát.
Melyek a legjellemzőbb szituációk?
Gyakori a féltékenység, a birtoklási vágy határozott kifejezése. Ami aztán egy ponton akár élet elleni cselekménybe is fordulhat. A bántalmazó attitűdű személy gyakorlatilag minden esetben a saját igazáról van meggyőződve, azt dominánsan, akár ellentmondást nem tűrve képviseli. Valamint felhatalmazva érzi magát saját érdekeinek maximális képviseletére, miközben a másik félnek erre semmilyen lehetőséget nem ad, kizárólag a saját szempontjai szerint értékeli a helyzetet. A bántalmazásra hajlamos személy gyakran akarja elzárni a szeretteit másoktól. Akár annyira, hogy munkahelyre sem engedi azt, akit uralni akar. Gyermek, kiskorú jelenléte sem fékezi meg. Az ezekre utaló jelek többnyire a kapcsolat korai szakaszában is megmutatkoznak legalább verbális formában, tehát még az első valós fizikai bántalmazás előtt. Adott esetben a lelki bántalmazás, becsmérlés, lekicsinylés már a kapcsolat kezdetétől is jelen lehet. Ilyen esetekben érdemes gyanakodni arra, hogy nem a megfelelő személy mellett vagyunk.
Mit tehet a bántalmazott, ha nincs lehetősége kilépni a kapcsolatból?
A munkám során azt tapasztaltam, hogy idővel szinte mindenki ki tud lépni a bántalmazó kapcsolatból, amennyiben közeli személytől, családtól, vagy hivatalos szervezetektől tud segítséget kérni. Eljutni ebbe a segítséget kérő állapotba a bántalmazottnak, lelkileg és technikailag sem könnyű. Változó időtávot igényel. Ami függ az illető személyiségétől, traumatizáltságától is. Minden esetre az kimondható, hogy ez a legritkább esetben megy teljesen egyedül. Kell hozzá külső segítő és olyan terápiás módszereket alkalmazó szakember, akiben a bántalmazott megbízik, akivel képes együttműködni a saját testi-lelki gyógyulása érdekében.
Amennyiben gyermek is veszélyeztetve van, meg tudja-e védeni a szülő a bántalmazótól?
Csupán ideig-óráig képes erre. Azonban ahogy folyamatosan veszít az én-erejéből, fogy a lelki ereje, az önbizalma, -azaz megtörik-, egyre kevesebb fizikai ereje és lélekjelenléte marad a védelmező szerepre. Ezért lényeges, hogy a környezet – amennyiben tudomást szerez a bántalmazásokról – azonnal lépjen közbe a gyermek érdekében. Ha nincs ilyen segítő környezet, akkor pedig a bántalmazott felnőttnek kell valamilyen formában a gyermek számára segítséget kérni a megfelelő szervezetekhez fordulva. A bántalmazó kapcsolat esetén a magzati élet védelme is fontos. A kismama súlyos, fizikai bántalmazása is lehet magzatkárosító, az ezzel együtt járó lelki bántalmazása pedig kihat a születendő gyermek lelki egyensúlyára. A társadalom és az intézményi rendszer felelősségvállalása is jelentős tényező. A szülész, a háziorvos, a védőnő, a családsegítő, a gyámügy, sőt nagyobb gyermekeknél az oktatási intézmény is sokat tehet. Tehát a társadalmi összefogással a jövőért is dolgoznak a szakemberek, hogy idővel jelentősen csökkenjen, akár meg is szűnhessen ez a jelenleg elég komoly, sok családot érintő probléma.
Szerző: Csaba Beatrix
Fotók: Pexels
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
